HATÁRTALANUL HORVÁTORSZÁGBAN

Az Ostffyasszonyfai Petőfi Sándor Általános Iskola, a Celldömölki Városi Általános Iskola Alsósági Tagiskolája és a Rábapatyi Arany János Általános Iskola 34 tanulója és 4 pedagógusa 2023. május 02. és 06. között a „Határtalanul!” pályázati program (HAT-KP-1-2022/1-001528) keretében Horvátországba látogattak. Az élményekben gazdag kirándulás célja az volt, hogy a diákok olyan nevezetes helyeket keressenek fel, amelyek korábban Magyarországhoz tartoztak, és ma is többségében magyarlakta területek, valamint személyes tapasztalatokat szerezzenek a külhoni magyarságról a nemzeti összetartozás jegyében.
Az élményekben gazdag 5 nap alatt az alábbi látnivalókat tekintettük meg:

  1. nap: Látogatás a Zrínyiek és az Erdődy grófok birodalmában.
    Csáktornya a Zrínyiek sasfészke. Tettünk egy sétát a csáktornyai várnál. Elsétáltunk a Szent Jeromos szlavóniai származás szentünk szobrához, a Zrínyi fához, Zrínyi teljes alakos szobrához, a honvédő háború áldozatainak emlékművéhez és a turulmadaras központi emlékoszlophoz.
    Varasd mintegy 10 évig Horvátország fővárosa volt. Városnézésünk során felkerestük az Erdődyek várkastélyát és tettünk egy sétát Európa talán legszebb barokk belvárosában. Itt találjuk a Megyeházát, a Draskovics Palotát, a székesegyházat és a gyönyörű városházát is.
  2. nap: Lovran és Abbázia, a „Magyar Tengerpart”. A Kvarner-öböl magyar vonatkozásai.
    A második napon elsőként a Fiuméhez tartozó Tersattoba látogattunk. A Tersattoi Mária búcsújáró templom kápolnája magyar hadihajók emlékét őrzi (a Szent István, Viribus, Unitis, stb.).
    Felsétáltunk Tersatto várába, amelyet a Frangepánok építettek a 13. században.
    Ezt követően megismerkedtünk Fiume történelmi belvárosával, a korzón található Óratoronnyal, a kikötővel és annak magyar felirataival. Meglátogattuk a magyar időben épült piacot, a színházat, és egyéb fontos épületeket tekintettünk meg: a Kormányzói Palota, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete, az Adria-palota és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székháza.
    Felkerestük a magyar feliratú kikötői bójákat és a Baross emléktáblát.
    Fiume megtekintése után Opátija (Abbázia) következett.
    Abbázia minden villájához gazdag, sokszor nemesi származású magyar családok története fűződik, itt kezdtük sétánkat, felidéztük néhány család történetét. Sétáltunk a tengerparton a híres, sziklába vájt sétányon és felkerestük a Hotel Palace Bellevue-t, amely Markusovszky Lajos 1848-49-es tábori főorvos utolsó lakhelye volt. Emlékét tábla őrzi a szálloda falán.
    Az eseménydús nap zárásaként a babérról elnevezett Lovranban, a római időkből megmaradt városmagban tettünk sétát, amely kacskaringós kis utcáival visszaadja az adriai települések jellegzetes hangulatát. Itt, az ékszerdoboz óvárosában felkerestük azt a villát, ahol Feszty Árpád is elhunyt, ezt emléktábla örökíti meg.
  3. nap: Zágráb magyar vonatkozásai.
    E napon városnéző sétára indultunk Zágrábban, Horvátország fővárosában.
    Első utunk a zágrábi Liszt Ferenc Intézetbe vezetett. Itt megismerkedtünk az intézmény munkájával, megtudtuk, hogyan népszerűsítik a magyarságot és népünk kultúráját Horvátországban és szerte a világban. Nagy megtiszteltetésben volt részünk, hiszen személyesen dr. Thuróczy Zoltán kulturális attasé úr mutatta be nekünk a Liszt Ferenc Intézet működését.
    Ezt követően meglátogattuk a Káptalandombon emelt székesegyházat, benne a Szent István kápolnával, ahol Szent László koronázási palástját is látjuk. Itt nyugszik Erdődy Tamás, valamint az 1919-es újratemetésük óta Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter is.
    A Káptalandombi városrészből átsétáltunk a Felsővárosba (Gradac), itt megtekintettük a Jellasics-teret, valamint a Szent Márk-teret a Szent Márk templommal.
  4. nap: Magyarok a délszláv háborúban.
    E napon elsőként ellátogattunk a sok szenvedést látott Ovcsarai emlékhelyre. Vukovár a délszláv harcok idején 87 napig ellenállt az ostromnak, majd a város elfoglalása után a szerbek a helyi kórház alagsorában élő illetve ápolásra szoruló embereket evakuálás címén buszokra szállították, majd a pár kilométerre lévő Ovcsara mezőgazdasági majorba vitték, ahol hosszas kínzások után mindannyiukat lelőtték és közös tömegsírba dobták.
    Ezt követően az újlaki várhoz és templomhoz vezetett utunk. Az Odescalchi kastélyban működő a Városi Múzeummal értékes idegenvezetés mellett ismerkedhettünk meg. Megtekintettük Kapisztrán Szent János, nándorfehérvári csata ismert alakjának az ereklyéit a templomban.
    Vukovárra érve a délszláv háborúk egyik ikonikus városát ismerhettük meg, ahol máig sok házon látni golyó és repesz nyomokat. Megtekintettük a vukovári víztornyot, amely a délszláv háború horvát jelképévé vált. Ezt követően utunk a háborús emlékparkba vezetett, ahol döbbenetes kiállításokkal és háborús eszközökkel ismerkedhettünk meg.
  5. nap: Drávaszögben és Dél-Baranyában barangoltunk.
    Kirándulásunk utolsó napján a Dráván átkelve érkeztünk meg Eszékre, ahol valamikor az a török fahíd állott, amelyet Zrínyi égetett fel. A városban 1849 februárjában szabadságharcunk legnagyobb magyar veszteséggel járó ütközete zajlott. Eszéken főtéren megtekintettük a Szent Péter és Pál Nagytemplomot és a főbb nevezetességeket, majd a Dráva-parton egy kellemes sétával felkerestük a várban Eszék óvárosát és annak főterét, a dzsámiból átalakított templomot, majd pedig a Ferences rendiek udvarában megtekintettük a bombatölcsérekből és puskahüvelyekből állított Krisztus feszületet. Innen a belváros felé indultunk, ám előbb megtekintettük a kultikus „A fityó elgázolja a tankot” szoborkompozíciót.
    Eszék után a Kopácsi-Rét Nemzeti Parkba látogattunk. A helyi hagyományos építészeti elemeket felvonultató, mégis modern látogatóközpontban a nemzeti parkot bemutató kiállítást és kisfilmet tekintettük meg, majd a bürühidakon (fapallókon) tettünk sétát a mocsaras terület felett.
    Hazaindulás előtt még ellátogattunk a várdaróci tájházba, ahol megismerhettük a baranyai magyarság hagyományait.

A fantasztikus öt nap összekovácsolta a három iskola diákjait és tanárait, mindannyian sok új információval, rengeteg élménnyel és a valódi összetartozás érzésével tértünk haza.